A túlélés tudománya - szakítás után


Szinte nincs olyan ember a világon, aki nemszenvedte meg annak gyötrelmét, hogy a kedvese, partnere, társa faképnél hagyta. Ilyenkor a heves érzelmek, indulatok szinte egymásra tolulnak, fájdalom, düh és szenvedés uralkodik el az elhagyott személyen.

Legtöbben képtelenek vagyunk feldolgozni ezeket az ellentétes, szenvedélytől fűtött érzéseket.

Van, aki a szakítás után barátainak, ismerőseinek másról sem tud beszélni, csak hosszan taglalja a szakítás történetét, és gyűlölet hatja át minden szavát, amikor a másikról beszél. Ugyanakkor képtelen szabadulni azoktól a felejthetetlen közös élményektől, amelyeket hűtlen társával átélt. Egy irreális világba kerül, ahol nem érzékeli a valós történéseket, ahol másodlagossá válnak korábban fontos dolgok, és csak egy valami létezik: a csalódottság és a fájdalom. Szinte hermetikusan elzárja magát mindentől, ami esetleg kiszakítaná ot már-már mesterségesen gerjesztett önkínzó tépelődéseiből. Mások viszont képtelenek megosztani bánatukat valakivel, és még inkább befelé fordulnak, átadva magukat a lelki gyötrelmek végtelen bugyrainak.

Egy biztos: az elhagyott emberekkel barátaik hosszú ideig nem tudnak mit kezdeni, s az is előfordul, hogy egy idő múlva az illető teljesen egyedül találja magát. Mert nem lehet elvárni egy másik embertől, hogy hosszú hónapokon át hallgassa a véget ért szerelmi történet végtelen taglalását, a panaszáradatokat, vagy éppen dühkitöréseket.

Az egyetlen módszer: meg kell tanulnunk a szakítást, a válást tudatosan feldolgozni. Ebben nyújt segítséget John Gray, a párkapcsolatok pápájának könyve, melynek címe: A Mars és a Vénusz újra szerelmes. A szerelmi tudor szerint a férfiak esetében a válás könnyebb, hiszen ők leggyakrabban szinte azonnal új kapcsolatot kezdenek, hogy pótolják az életükben támadt űrt. A nők viszont önkéntelenül sündisznóállásba vonulnak, hogy védekezzenek egy esetleges újabb lelki-érzelmi sérülés ellen. Az egyetlen kiút ebből a dilemmából, ha jól kigyászoljuk magunkat. Engedjük át magunkat a fájdalomnak, ne próbáljuk meg elterelni gondolatainkat a hűtlen társról, emlékezzünk mindarra, amit annyira szerettünk és értékeltünk benne. Anélkül, hogy tudatosodna bennünk, ez a "gyógyulási" folyamat kezdetét jelenti. Adjuk át magunkat maradéktalanul a régi szerelem emlékének, mert csak így fedezhetjük fel, hogy még mindig képesek vagyunk szeretni. Ez a felfedezés pedig a fényt jelzi az alagút végén. El kell fogadnunk, hogy ez a szerelem végérvényesen és visszahozhatatlanul véget ért. Ha ezt felfogja az értelem, a szív, az érzelmek is áthangolódnak. A legjobb, ha írunk egy búcsúlevelet, amelyben kiöntjük mindazt az érzelmet, ami felgyülemlett bennünk. Ez egyben jó alkalom arra is, hogy átgondoljuk a történteket, és egyfajta mérleget csináljunk. Legyünk kíméletlenül őszinték magunkkal és a másikkal szemben. Az érzések őszinte feltárása és leírása segít a megbocsátásban, a feledésben, és megnyitja a szív kapuit egy új szerelem felé. Ebben foglalhatók össze John Gray válási-szakítási szakértő tanácsai az érintetteknek.

link:www.chello.hu